Az Oakhaven Kórház folyosóján a narancssárga műanyag székek repedezettek voltak a varratoknál, alattuk szürke habszivacs látszott.
Tizenegy óra tizenegy perc volt, amikor Dr. Gable belépett a dupla ajtón. Zöld műkösruhája gallérján sötét verejtékcseppek voltak.
– Egy kisteherautó utasa volt, ami a négyes úton gurult – mondta az orvos, egyenesen Arthurra nézve.
Arthur egy hangot sem adott ki.
A térdei mintha egyszerre felmondták volna a szolgálatot, ahogy a legközelebbi műanyag székbe rogyott.
Az orvos tovább beszélt, de a hangja úgy hangzott, mintha egy hosszú folyosó végéről jönne.
Éjfélkor teljes csendben hajtottunk vissza a Maple Streetre.
A konyhában a hajóútjegyek a pulton álltak a mikrohullámú sütő halvány fénye alatt.
A folyosó végén Arthur a sötét nappaliban ült, sírásának halk hangját elnyomták a nehéz függönyök.
Másnap reggel hétre a konyhában állott kávé és az ajtó mellett lógó kabátjainktól származó nedves gyapjú szag terjengett.
Anyám, Peggy, a tűzhely mellett állt, ujjai egyenletes ritmusban mozogtak, miközben megpaskolta
Comments