Egy gallon tej ára négy dollárra és tizenkét centre emelkedett.
A kezemben tartott műanyag kancsó könnyebbnek érződött, mint amilyennek egy kedd reggelen kellett volna lennie.
A fiam, Leo, már a fehér fa konyhaasztalnál ült.
A második szelet száraz pirítóst ette, lassan rágva.
Egy szappanos, sárga szivaccsal megtöröltem egy fehér tányért a mosogatóban, és hagytam, hogy a forró víz folyjon rajta.
„El kell kezdenünk az apróságokra figyelni, Leo” – mondtam.
Nem nézett fel a tányérjáról.
Végigfuttatta ujjait dús barna haján, egy apró tincset hagyva a fejtető közelében.
– Tudom, anya – mondta.
Lassan beszélt, szünetet tartva a válasz előtt, mintha minden szót mérlegelne.
– Clara munkát keres – tette hozzá egy pillanat múlva.
A tiszta tányért a fa szárítóállványra tettem.
„A nézelődés nem fizeti ki a villanyt” – mondtam, és elzártam a csapot.
Délután kettőre az őszi levegő annyira lehűlt, hogy megfájdultak az ízületeim.
Seprűvel léptem ki a tornácra, hogy leszedjem a száraz juharfaleveleket.
A szomszédom, Brenda, már a saját lépcsőjének fémkorlátjának támaszkodott a szomszédban.
Egy gyors középső ujjmozdulattal megigazította drótkeretes szemüvegét.
Ápolt kezével a kocsifelhajtóm felé mutatott.
Egy bézs színű Buick állt a garázs közelében, kilencvennyolcezer mérfölddel a kilométeróráján.
„Ez az ő autója?” – kérdezte Brenda.
Hangja gyors, pletykás kitörésként érkezett, amely végighallatszott a keskeny udvaron.
Erősebben markoltam a fa seprűnyelet.
„Leo barátnőjéé, Claráé” – mondtam.
– Hát, már négy napja ott áll – mondta Brenda.
Újra megigazította a szemüvegét, és hunyorogva nézett az őszi napsütésben.
„Meddig tervezi, hogy Donald régi házában marad?”
Nem volt olyan válaszom, amivel kielégíthettem volna.
Lesöpörtem egy halom levelet a beton széléről, és hátra sem néztem.
A nappali félhomályos és csendes volt, amikor Clara belépett a folyosóról.
Olyan halkan mozgott, hogy nem hallottam a lépteit a szőnyegen.
Húszéves volt, nyugodt szemű, és az ajtó szélén állt.
Szürke pulóverének ujját teljesen a bütykei fölé húzta, így csak az ujjai hegye látszott ki.
– Elmoshatom neked a tányérokat,
Comments