van” – mondtam.
Vance megköszörülte a torkát, és a villáskulcsok falára nézett. – Vissza kellene mennem a teherautóhoz.
Este hatra kihűlt a konyha, és egy gallon tej állt a pulton, most már négy dollárba került, és enyhén savanykás szaga volt.
Kiterítettem az utazási iroda számláit az asztalon, és egy kis jegyzettömbbe felírtam a számokat.
Negyvenkétszáz dollár.
Pontosan annyi volt az ár, mint a hetes fedélzeti kabinunké, teljes egészében kifizetve, visszatérítési lehetőség nélkül.
– Túl keményen dolgoztunk ahhoz, hogy ez kicsússzon a kezünkből, Arthur – mondtam, miközben néztem, ahogy a sarokban álló tévéképernyőt bámulja.
A helyi híradós egy tavon áthaladó viharrendszerről beszélt, de Arthur mintha meg sem hallotta volna.
A képernyőre szegezte a tekintetét, a vállát elfordította tőlem.
„A jegyek kedd után nem visszatéríthetők” – mondtam.
Arthur mindkét kezével megdörzsölte az arcát, bőre száraz és reszelős volt a tenyerében.
– A fiú nem jött vissza – mondta.
„Van saját kulcsa a veranda alatt, ha hazajön, amíg alszunk” – mondtam.
Comments