A kék pamut pizsama anyagi terhet tárt fel a mosókonyhában

Illustrated portrait of Daniel Brooks
Daniel BrooksStories Editor

Family dramas, imaginative fiction and suspenseful storytelling.

Rarle USA editorial persona · AI illustration

Reggel nyolckor hideg volt a pincelépcső a papucsom alatt.

Leértem az alsó lépcsőfokra, belélegeztem a levendula mosószer illatát, és a fonott kosár után nyúltam.

Arthur már ott volt, szürke papucsában a mosógép fölé görnyedve.

A kedvenc kék pamutopizsáját tartotta szorosan összegömbölyödve, azt a légáteresztőt, amit a születésnapjára vettem neki.

A pamut sötét és nehéz volt, teljesen átázott az izzadságtól.

– Arthur, hadd vigyem el ezeket – mondtam, és kinyújtottam a kezem.

Visszarántotta őket, ujjaival a nedves anyagba vájt.

– Megvan, Nora – mondta rekedtes, száraz hangon.

Szabad kezével megdörzsölte a tarkóját, bőre sápadtnak tűnt a csupasz hagyma alatt.

– Kimerültnek tűnsz – mondtam, és közelebb léptem, hogy megérintsem az arcát. – Lázas vagy?

– Csak melegem volt – mondta, és elfordította a vállát.

Bedobta a pizsamát a fémhordóba, és lecsapta a fedelet.

A keze annyira remegett, hogy kétszer is koppant a zománcon.

Addig nyomva tartotta a hüvelykujját a fehér indítógombon, amíg a víz sziszegni nem kezdett.

Kilenc órára a pirítós illata betöltötte a konyhát, de Arthur alig nyúlt a tányérjához.

A tölgyfaasztalnál ült, hüvelykujjával fényesítette arany jegygyűrűjét, tekintetét a linóleumra szegezte.

Letettem elé egy tányér rántottát, de csak a villájával mozgatta meg őket.

A telefonja kijelzővel felfelé feküdt a szalvétája mellett, a képernyő sötét volt.

– Kihűl a reggelid, Artie – mondtam, miközben töltöttem magamnak egy csésze koffeinmentes kávét.

Nem válaszolt, hüvelykujjával még mindig az ujja körüli aranykarikát dörzsölgette.

– Be kell mennem a barkácsboltba – mondta, és hátratolta a székét.

A fa szék lábai hangosan csikorogtak a padlón.

– Még nem ittad meg a kávédat – mondtam, és a teli kerámiabögrére mutattam.

Ennek ellenére felállt, és a gőzölgő bögrét az asztalon hagyta.

– Új zárra van szükségem a kertkapuhoz – mondta, miközben a hátsó ajtó felé sétált.

A konyhaablakon keresztül néztem, ahogy kiállt a kék teherautójával a kocsifelhajtóról.

A postás délután három órakor három helyi körlevelet és egy lejárt fizetési határidővel kapcsolatos értesítést adott le.

Gary,

Comments

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Privacy Policy