megfeszültek. „Kölcsönadtam Clarának. Hideg lesz.”
– Igen, hidegek az éjszakák – mondtam. – De a téli ruhái sincsenek a szekrényében, Leo. Miért tart mindent az autó csomagtartójában?
„Rengeteg ruhája van a szobájában, anya, csak szereti rendszerezni a dolgokat” – mondta.
Megállt, lenézett a közöttünk lévő padlódeszkákra, kezeit szorosan összekulcsolta a háta mögött.
Elsétált mellettem a konyha felé, mezítláb nem csapott hangot a padlódeszkákon.
Nem követtem. Odamentem a nappali ablakához, és félrehúztam a fehér függönyöket.
Kint az utcai lámpa halvány fényt vetett a kocsifelhajtóra, megvilágítva a bézs Buick csomagtartóját.
Az ablakon keresztül a kocsi csukott csomagtartóját bámultam.
A mosókonyha szűkös volt két ember számára, különösen a keskeny folyosót eltorlaszoló fonott kosárral telepakolt törölközőkkel. Clara háttal állt a zöld szárítógépnek, kezében egy kis műanyag flakon kék mosószerrel, mintha attól félne, hogy valaki elveszi tőle.
Ugyanazt a túlméretezett szürke pulóvert viselte, azt, amelyiknek a mandzsettája annyira elkopott, hogy vékony fehér szálakra kezdett szétbomlani. Annyira lehúzta az ujjakat,
Comments