Brenda közelebb lépett a Buick utasüléséhez, és az üvegen keresztül hunyorogva azt mondta: „Hát, magával hozta az egész ágyneműszekrényét. Nézd csak a hátsó ülést.”
Brenda válla fölött lenéztem. Egy halom nehéz gyapjútakaró, vastagon és magasra hajtogatva, töltötte meg az autó teljes hátsó ülését. Vastag, régimódi takarók voltak, olyanok, amiket fagyos éjszakákra szántak.
– Ez csak egy kis plusz ágynemű – mondtam.
– Úgy néz ki, mint egy áruházi kiárusító polc – mondta Brenda, miközben az ujjával a halántékát bökte. – Figyelned kellene a mérőóráidra. Több ember több vizet jelent, és mindketten tudjuk, hogy a városi díjak emelkedtek a múlt hónapban.
Ismét megigazította a szemüvegét, és úgy nézett végig az utcán, mintha arra számítana, hogy valaki más is megjelenik.
– A bőröndöt is szorosan zárva tartja – suttogta Brenda. – Láttam, ahogy tegnap három sporttáskát cipelt odakint.
Délután négyre az őszi huzat már besurrant a konyhaajtó alatt. Felmentem a keskeny falépcsőn a padlásra, hogy megtaláljam a nehéz téli takaróinkat,
Comments