a pulton.
A ház túl csendesnek tűnt a reggeli rádió hangja nélkül.
Visszamentem a hálószobánkba, hogy beágyazzak, és behúzzam a vastag függönyöket a szürke reggeli fény ellen.
Miközben a steppelt ágytakarót simítottam, észrevettem, hogy Arthur mahagóni komódjának alsó fiókja nincs egészen becsukva.
Egy fakószürke anyagcsík kandikált ki a résen, mint egy csapdába esett nyelv.
Kihúztam a nehéz fiókot, a régi fa halk nyögéssel tiltakozott.
Gondosan összehajtogatott téli zoknija alatt egy műanyag csomag feküdt, benne egy vadonatúj szürke pizsama.
Kivettem őket a csomagolásból, és a hüvelyk- és mutatóujjam között végighúztam az anyagot.
A címkén százszázalék poliészter állt.
Egy külföldi gyárban készült, olcsó kartonba csomagolva, hátulján egy piros engedélyező matricával.
Csúszósnak és olcsónak érződött, az a fajta szintetikus kötött anyag, ami a test hőjét és izzadságát a bőrhöz köti, ahelyett, hogy hagyná lélegezni.
Arthur negyven éven át csak légáteresztő kék pamut hálóruhát hordott, és mindig az olcsó anyagokra panaszkodott.
Visszatettem a merev,
Comments