ütött, és a ház kihűlt.
Aztán egy halk, nedves morajlás hallatszott a lábam alatt, megremegtetve a padlódeszkákat.
Kikeltem az ágyból, a gyapjúsálamat a vállam köré tekertem, és végigsétáltam a sötét folyosón.
A lépcsőn hűvös volt, de a mosókonyha ajtaja alatt egy vékony sárga fénycsík derengett fel.
Arthur a mosógép előtt állt, árnyéka hosszan nyúlt a betonpadlón.
Nem kapcsolta fel a mennyezeti lámpát, csak a mosogató feletti kis izzóra hagyatkozott.
A gép már zümmögött a centrifugálási ciklus alatt, rázogatva a mellette lévő kis szárítógépet.
„Arthur?” – kérdeztem, és az ajtófélfánál maradtam.
Nem fordult hátra, hogy rám nézzen, egyenesen tartotta a hátát.
– Menj vissza aludni, Nora – mondta.
– Majdnem éjfél van – mondtam. – Mit mosol?
– Mostantól én is tudok mosni, Nora – mondta.
Kezei laposan a gép vibráló fémfedelének nyomódtak.
A mosógép centrifugálásának ritmikus, nehéz dübörgése vibrál a konyha padlódeszkái között.
Másnap reggel hét órára Arthur már eltűnt a konyhából.
Csak egy hideg bögre feketekávét hagyott
Comments