szürke készletet a fiókba, és becsuktam.
Az agyam folyton vissza-vissza járt az éjfélkor működő mosógép hangjához.
Tíz órakor a teherautója dübörgött a kocsifelhajtón, én pedig kimentem a verandára.
Arthur egy kis vászon sporttáskát dobált a pickupja anyósülésére.
„Hová mész egy bőrönddel?” – kérdeztem, miközben végigsétáltam a kavicsos ösvényen.
Nem nézett rám, háttal állt nekem, miközben beállította a teherautó oldalsó tükrét.
– Egy rövid tanácsadói megbízás Grand Rapidsben – mondta rekedten, szárazon.
– Grand Rapids két órányira van, Arthur – mondtam, és keresztbe fontam a karjaimat az őszi szél ellen.
„Öt évvel ezelőtt vonultál nyugdíjba a mérnöki cégtől.”
Megdörzsölte a tarkóját, ujjaival a gallérjánál őszülő hajba túrt.
„Szükségük volt valakire az én engedélyemmel, hogy átnézze a régi tervrajzokat” – mondta.
„Fizetnek neked ezért?” – kérdeztem.
„Ez egy magánbeszélgetés” – mondta, rövid válasza nem hagyott teret több kérdésnek.
„Csütörtök este visszajövök.”
„Ki hívott?” – kérdeztem.
– Egy régi ismerősöm – mondta, miközben bemászott a fülkébe és becsukta a nehéz teherautó ajtaját.
Nem letekerte
Comments