a fiunk, néhány perccel később belépett az oldalsó ajtón, kezében a bőr aktatáskájával.
– Apa teherautója nincs a kocsifelhajtón – mondta Gary, miközben a postát a folyosói asztalra tette.
– Elment a barkácsboltba – mondtam, miközben lesimítottam a kötényemet.
Gary az ujjpercéhez kopogtatta ezüsttollát, egy gyors, ritmikus kattanással, ami mindig megfeszült.
„Kettőkor kellett volna felhívnia az adóbevallásokkal kapcsolatban” – mondta Gary. „Sosem mulasztja el ezt a hívást.”
– Mostanában kicsit szétszórt volt – mondtam, miközben kinéztem a folyosó ablakán.
„Hogyhogy elterelődött a figyelmed, anya?”
– Csak csendben – mondtam, miközben a jegygyűrűmet forgattam az ujjam körül.
Gary engem figyelt, és összeszűkült szemmel igazgatta a szemüvegét.
„Háromszor próbáltam felhívni a mobilját” – mondta Gary. „Egyenesen a hangpostára ment.”
– Valószínűleg a kesztyűtartóban hagyta – mondtam, bár tudtam, hogy mindig a zsebében tartja.
– Majd megpróbálom újra, amikor visszamegyek az irodába – mondta Gary, miközben felvette a kulcsait.
Hagyta, hogy a szúnyoghálós ajtó becsukódjon mögötte, és ismét elcsendesedett a folyosó.
A nappaliban az óra fél tizenkettőt
Comments