Tizenéves fiam négy éven át ingyen nyírta magányos szomszédunk gyepét minden szombaton – az öregember temetésén egy ügyvéd adott neki egy borítékot, és azt mondta: „Nagyon konkrét utasításokat hagyott neked”.

vágott.

„Évekig azt hittem, hogy nem érdekli.”

„Nem vagyok mérges rád.”

„Tudom.”

„Ez csak…”

Áron mindkét kezével megdörzsölte az arcát.

„Évekig azt hittem, hogy nem érdekli.”

Noah kinyújtotta a kesztyűt.

A Franklin repülőtéren majdnem fél órán át keresgéltünk.

„Akkor talán neked kellene jönnöd.”

Áron rámeredt.

Végül mégis elvitte.

A Franklin repülőtéren majdnem fél órán át keresgéltünk.

Egy kertész végül intett nekünk a büfé felé, ahol Mr. Vance hónapokkal korábban egy lezárt dobozban hagyott egy borítékot.

Belül egy levél volt.

Áron először magában olvasta.

Megkértél, hogy nézzem meg Ben játékát.

Aztán leült.

– Micsoda? – kérdezte Claire.

Átadta neki a papírt.

Vance úr ezt írta:

Áron,

Megkértél, hogy nézzem meg Ben játékát, de én folyton azt mondtam, hogy ne.

Biztos azt hitted, hogy nem érdekel.

Jobbat érdemeltél a kifogásoknál.

Miután anyád meghalt, nem tudtam leülni azokon a lelátókon. Egyszer megpróbáltam, és még a kapu előtt megfordultam.

Biztos azt hitted, hogy nem érdekel.

Megtettem.