Giorgio Sesti professzor, a római Sapienza Egyetem belgyógyász professzora fényt derít erre az influenza K hullámra, felvázolva egy olyan betegség körvonalait, amely sokkal tartósabb a vártnál. A tények magukért beszélnek: a köhögés és a megfázás már nem átmeneti, hanem több mint 20 napig is eltarthat, ami háromszor hosszabb a normálisnál. Az orvos elmagyarázza, hogy bár léteznek specifikus vakcinák, sajnos nincsenek célzott gyógyszerek, amelyek közvetlenül a vírust céloznák meg, így a betegek hosszan tartó stagnálásban vannak. A felépülés felgyorsítása és az immunrendszer hatékony reagálása érdekében az ajánlott megoldás egy speciális étrendben rejlik. De sokan, különösen a közösségi médiában, kommentálják a velük történteket, és sokan arról számolnak be, hogy az olyan tünetek mellett, mint a napokig tartó, sőt magas láz, köhögés, ízületi fájdalom stb., egy új, korábban soha nem jelentkező tünetet is jelentenek. Ez a tünet a pánikrohamok és a szorongás az influenza alatt, de különösen azután is. „Ez az influenza szörnyű… nemcsak az influenza alatt, hanem miután „vége” van… Egy hete nem tudok megszólalni… Nem tudok enni, és depresszió és szorongás gyötör (még soha nem volt ilyen)… másnak is volt már ilyen?… Még soha nem láttam ehhez hasonlót” – kommentálta például egy felhasználó a közösségi médiában. „A francba, szóval nem én vagyok az egyetlen. Hihetetlenül szorongva ébredtem, annyira, hogy sírtam. Ilyen még soha nem történt! Ez már a második alkalom, hogy bevettem, de ez a második szörnyű. Jaj, te jó ég!!!” – erősítette meg egy másik felhasználó. A szakértők eddig nem adtak magyarázatot ezekre a tünetekre. A tény az, hogy sokan állítják, hogy ezzel a bosszantó tünettel küzdenek, amelyet korábban soha nem regisztráltak influenzás szindrómában. Ahogy a városok lassan visszatérnek a megszokott ütemükhöz, a normalitás fátyla borulni látszik az otthonokra, egy sokkal összetettebb és csendesebb valóságot rejtve. Otthonaikban ezrek találják magukat egy láthatatlan ellenséggel szemben, amely idén úgy döntött, hogy megváltoztatja a játékszabályokat. A szokásos szezonális bosszúság, amely általában néhány nap alatt elmúlik, valami egészen másnak adott helyet. Már nem egy egyszerű zárójel, hanem egy árnyék, amely hetekig leselkedik, és a mindennapi életet kimerítő és végtelen várakozássá változtatja. A levegő nehézzé válik, a légzés pedig nehézkessé, ahogy a test próbál reagálni a tünetek súlyosságának hirtelen változására. Ami banális kellemetlenségként kezdődött, az egy tartós heggé, egy olyan lenyomattá vált, amely a szokásos gyógymódok ellenére sem mutat halványulás jeleit. A kórházi folyosókon és az orvosi rendelőkben az egészséghez való visszatérés várakozása ütközik egy váratlan klinikai valósággal. A szakértők szorosan figyelemmel kísérik az események e virológiai fordulatát, ahol az idő abszurd és aggasztó módon tágult. Ez egy olyan vészhelyzet, ami nem kiált, hanem állandó fenyegetéssel elszívja az energiát, minden apró lépést távoli célnak tekintve. A betegek szobáinak csendjét csak egy köhögés töri meg, ami szüntelennek tűnik, és egy szokatlan évszak szimbólumává válik. A kérdés, amit most mindenki feltesz magának, miközben a hőmérőt figyeli, az, hogy meddig kell még kitartanunk, mielőtt ez a lázas láng végre kialszik. De a helyes válasz nem a szokásos gyógyszerekben rejlik, hanem egy felfedezésben, amely mindent felforgatni készül.

most várakozott.

Olyan gyorsan csúsztam le, hogy a por széttépte a tenyeremet. Három percig tartott felemelni, de három évnek tűnt. Egyetlen halk hangot adott ki, amikor megérintettem a vállát, és azt hittem, megszakad a szívem.

– Én vagyok az – mondtam. – Anya, Marcus vagyok. Elkaptalak.

A megyei sürgősségin az orvos arca előbb árulkodott róla, mint a szavai:

Extrém kiszáradás.

Törött kulcscsont.

Agyrázkódás.

Súlyos zúzódás.

A laboreredményei szerint legalább három napja abban az árokban volt csapdába esve.

Három nap.

Miközben Veronica üzenetet írt nekem, hogy anya a vendégszobájában alszik.

Ez nem baleset volt.

Kimentem a parkolóba, mert a dühnek levegőre van szüksége, mielőtt hasznossá válna. A csizmáim csikorgatták a járdát. Az ingemen még mindig vörös kosz volt a gödörből. Anyám vére volt a körmeim alatt.

Tárcsáztam Veronicát. Élénk és mesterkélt volt a telefonja.

„Hé, Marc! Mondtam már, hogy anya mélyen alszik a vendégszobában. Ne aggódj annyira!”

A kórház ajtaját bámultam.

– Veronica – mondtam olyan

Comments

Leave a comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Privacy Policy