Egy kék boríték a padláson megváltoztatta, hogyan láttam a fiam barátnőjét

kis teret.

– Leo azt mondta, hogy az ápolói felvételi vizsgádra készülsz – mondtam. – Ez biztosan sok idődbe telik.

– Úgy van – suttogta.

Tekintetét a gépben felszálló szappanos vízre szegezte, hüvelykujját a pulóvere szegélyébe akasztotta. Olyan kicsinek tűnt a bézs falhoz képest, vállai befelé görbültek, mintha a lehető legkevesebb helyet próbálná elfoglalni.

Kategóriák

Kategorizálatlan