Hazajöttem, hogy meglátogassam idős anyámat, de amikor felajánlottam, hogy segítek fürdetni, rémülten összerezzent.

hogy kilenckor jön egy furgon.”

Éreztem, hogy valami megkeményedik bennem.

„Megnevezte az intézményt?”

„Valami Willow-nak hívta.”

„Fűzfa-menedék?”

Anya bólintott.

Tudtam a nevet.

A Willow Haven egy magán demenciagondozó intézmény volt, közel három órányira. Drága, elszigetelt volt, és az idősek jogával foglalkozó ügyvédek körében hírhedt arról, hogy megnehezítette a családi látogatásokat. Két évvel korábban az állam kivizsgálta azokat a panaszokat, amelyek szerint a lakókat megfelelő orvosi indoklás nélkül erős nyugtatókkal kezelték.

„Miért küldenek oda?”

„Mert nem voltam hajlandó aláírni egy újabb papírt.”

„Milyen újság?”

„El akarják adni ezt a házat.”

A ház negyvenhat évig a szüleimé volt. Apám minden szobát maga újított fel. A tölgyfa lépcsőn még mindig látszott egy kis horpadás, ahol Juliannal gyerekkorunkban összetörtünk egy fa szekeret.

– Láttad a dokumentumot?

„Csak a legfelső oldal. Egy cég neve állt rajta.”

„Emlékszel rá?”

A homloka összerándult.

„Ezüst… Ezüst Korona.”

„Ezüst Korona Holdingok?”

“Igen.”

Én is ismertem ezt a nevet.

A Silver