mellkasom, miközben a táblázatokra néztem, és rájöttem, hogy a hátralévő napok sokkal gyorsabban fogynak, mint ahogy Marcus, az ügyvédünk becsülte. Néztem, ahogy Julie becsomagolja a sztetoszkópját, és azon tűnődtem, vajon hányszor kell még felmennie a bejárati lépcsőnkre, mielőtt elcsendesedik a ház.
A csend nem tartott dél után. Éppen egy bögrét öblítettem a konyhában, amikor George kopogás nélkül belépett, csizmája hangosan kopogott a linóleumon.
Nem kérdezett semmit apánk felől, mielőtt a pulton álló kerámiakannáért nyúlt volna, és töltött magának egy bögre feketekávét.
– Szerinted mire való manapság egy ilyen hely? – kérdezte George, miközben a mosogató mellett állt, és az aranyórájára nézett. – A kerttel és a dupla telekkel biztosan ér valamit.
– Apa alszik, George – mondtam nyugodt hangon. – Nem a házról beszélünk.
– Beszélnünk kell róla, Helen – mondta, és gyorsan kortyolt a kávéjából. – A piac változik, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden egy helyben álljon. A környék felfordulóban van, és a vevők még az
Comments