nem csak egy fiú vagyok. Én voltam az első tanú.
Egy órán belül Donnelly seriff anyám kórházi ágya mellett állt. Clara alig volt eszméleténél, de amikor megkérdezte, hogy ki bántotta, az ujjai megmozdultak a lepedőn.
– Ronnie – suttogta. Veronica. A húgom.
Aztán anya még egy szót suttogott. „Papírok.”
Egyenesen a régi telekre hajtottam, két rendőrtiszttel a nyomomban. A poros szedán eltűnt, de az árok még mindig ott rejtette a bizonyítékokat:
Egy törött szandál.
Veronica sáljának egy darabja akadt egy tövisbokron.
Gumiabroncsnyomok az agyagbánya közelében.
És a ház szélén betörték a hátsó ajtót.
Bent a fiókok nyitva voltak. A széf, ahol anya a tulajdoni lapokat és az adóbevallásokat tartotta, üres volt. A Bibliája a padlón hevert, lapjai egy sáros lábnyom alatt meggyűrődtek.
Aztán rezegni kezdett a telefonom. Egy üzenet Veronikától:
Ha anya beszél, Chad börtönbe kerül, és te is elveszíted a földet.
Csatoltam egy fotót. A régi tulajdoni lap. Alul anyám aláírásával.






Comments