visszaértem a régi vidéki telkemre.
A levegőben eső és édes fenyő illata terjengett. A vörös földutakat a reggeli vihar mosta tisztára, és a megereszkedett veranda egy kicsit melegebbnek érződött a georgiai nap alatt.
Anya hazaért, a saját ágyában pihent. Zúzódásokkal volt tele, fájt és törékeny, de a szeme tiszta volt. Az orvosok azt mondták, hogy harcos – hogy az ő korában három napot túlélni egy száraz agyaggödörben olyan erőt igényelt, amivel a legtöbb embernek nincs meg.
Egy fa széken ültem az ágya mellett, és egy narancsot hámoztam.
– Makacs egy vénasszony vagy, Clara Vance – mondtam halkan, és átnyújtottam neki egy szeletet.
Elmosolyodott, kicserepesedett ajka valami melegbe kunkorodott. „Makacs nő kell ahhoz, hogy felneveljen egy fiút, aki heti nyolcvan órát dolgozik egy olajmezőn, csak hogy megvehesse a csípőgyógyszerét.”
– Tudtad, mit terveznek, ugye? – kérdeztem elhaló hangon. – Amikor elvették a telefonodat. Amikor kihoztak a boxba.
Anya kinézett az ablakon, el a veranda mellett, a pekándiófa






Comments