Marcus! – kiáltotta Chad, arca verejtéktől csókolózva, alsó ajkáról egy cigaretta lógott. – Ha elrontod ezt, senki egy fillért sem kap! Az idős hölgy sem, és te biztosan nem!
Donnelly seriff keze a pisztolytáskája fölött lebegett. „Dodd el a dobozt, Chad. Vége van. Megtaláltuk Clara gyógyszereit a szemetedben, és megvannak a hamisított okiratok is.”
– Hamisított? – sikította Veronica, miközben kirohant a luxusház bejárati ajtaján. Dizájnerblúza szakadt volt, haja kócos. Remegő ujjával egyenesen rám mutatott. – Aláírta! Anya beleegyezett! Azt akarta, hogy jobb életünk legyen!
– Hogy is tette – léptem előre, csizmám csikorgott a makulátlan kocsifelhajtón. A kezem még mindig vörös foltokat viselt az agyaggödörből származó földtől, és anyám sötétben összegömbölyödő emléke minden lélegzetvételemet hajtotta. – Nem akartál jobb életet, Ronnie. Rövidebb utat akartál. Egy gödörbe taszítottad anyánkat egy millió dolláros kártérítésért.
„Hetvenhat éves volt!” – sikította Veronica, és végre kicsordultak a könnyei, bár semmi megbánás nem volt bennük – csak pánik. „Egy beázott tetejű viskóban lakott! Az a






Comments