Tizenkét éve ismert engem, először fiatal ügyészként, aki túl sok aktával és túl kevés alvással érkezett a bíróságra, később pedig főügyész-helyettesként, akire pénzügyi kizsákmányolással, intézményi visszaéléssel és közjogi korrupcióval kapcsolatos ügyeket bíztak. Tudta, hogy sötétedés után nem kezdeményezek segélyhívásokat, kivéve, ha valaki közvetlen veszélyben van.
– Elena – mondta hideg, pontos hangon –, küldd el nekem most a fényképeket, a felvételt és az írásos összefoglalót. Ne szállj szembe a bátyáddal. Ha lehetséges, tartsd zárva az anyádat. Felveszem a kapcsolatot az ügyeletes bíróval, a serifffel és a felnőttvédelmi szolgálattal.
Anyám a zárt vécétetőn ült, fehér törölközőbe csavarva, és annyira remegett, hogy a térdei összekoccantak.
– Hallani fognak – suttogta.
Eltakartam a telefont a kezemmel.
„Senki sem fog többé bántani téged.”
Úgy fürkészte az arcomat, mintha hinni akarna nekem, de elfelejtette volna, hogyan.
Thorne bíró folytatta: „Biztonságosan elhagyhatja a lakást?”
„Nem anélkül, hogy értesítenénk őket. Juliannál vannak a kocsikulcsok, a személyi igazolványa és az összes gyógyszere.”
„Akkor maradj ott, ahol vagy. Jön a segítség.”
A hívás véget ért.
Néhány másodpercig a telefonomat bámultam.
Lent evőeszközök csilingeltek a tányérokon. Chloe nevetett valamin, amit Julian mondott. Nyugodtnak, szinte vidámnak tűntek a hangjuk, mert úgy hitték, hogy az emeleten lakó idős asszony még mindig rémülten hallgatott, és a lányuk, akire nehezteltek, túlságosan elvakult a bűntudattól ahhoz, hogy észrevegye az igazságot.
Újra megnyitottam a felvevő alkalmazást, és letettem a telefont a fürdőszobapultra.
„Anya, még néhány kérdésem van.”
Még szorosabban húzta a törölközőt a mellkasa köré.
„Vajon meghallgatják ezt?”
“Igen.”
„Julian börtönbe kerül?”
„Még nem tudom.”
Remegett az álla. „Még mindig a fiam.”
A szavak erősebben ütöttek, mint vártam.
A zúzódások, a kötelek, az ellopott pénz és a fenyegetések után is, lényének egy része még mindig próbálta megvédeni őt.
Letérdeltem elé.
„Szeretheted a fiadat, és akkor is elmondhatod az igazat arról, amit tett.”
A bezárt ajtó felé nézett.
„Nem volt mindig ilyen.”
–
Comments