beleegyeztem, mert úgy gondoltam, nincs más alternatíva.
De tévedtem.
Felfedeztem egy másik módot arra, hogy otthon maradjak – miközben megőrizem a méltóságomat, kapcsolatban maradok másokkal, és hasznosnak érzem magam.
Az igazi probléma nem az otthon élés volt.
Egyedül élt.
Egyik éjjel, ébren fekve, rájöttem valami egyszerűre:
Nem kellett intézetbe kerülnöm.
Támogatásra volt szükségem.
És a támogatásnak nem mindig kell drága intézményektől származnia. Néha valódi emberektől érkezik – szomszédoktól, barátoktól és a körülötted lévő közösségtől.
Ekkor jött az ötletem: létrehozni egy kölcsönös támogató hálózatot.
Nem jótékonyság.
Nem függőség.
De csere.
Hogyan építettem fel a támogató rendszeremet
Másnap beszéltem a szomszédommal, Laurával, egy fiatal
Comments