többet mondott, minden hosszú magyarázatot.
Gyerekkorom óta úgy tudtuk, hogy apu „csak elhagyta” a gyűrűjét. Nem volt belőle nagy ügy. Anyu elfogadta, az élet ment tovább. Mégis, valahol mélyen mindig ott motoszkált benne a kérdés: vajon jelentett-e valamit, hogy soha nem volt az ujján.
A válasz sokkal szelídebb volt, mint bármi, amit elképzeltünk.
Apukám egész életében kétkezi munkát végzett. Javított, emelt, szerelt, pakolt.
A keze tele volt horzsolásokkal, sebekkel, kemény bőrrel.
Félt attól, hogy a gyűrű beleakad valamibe, megsérül, vagy egyszerűen elveszíti. Látta maga körül, hogyan tűnnek el emberek életéből fontos dolgok egyetlen figyelmetlen mozdulattal. És ezt az egyet nem
Comments