Azt hittem, idős anyám biztonságban van a nővérem luxusotthonában, de egy hirtelen megérzés visszavezetett a régi vidéki telkünkre. Amit egy mély gödörben találtam, az örökre megváltoztatta az életemet.

Por szállt a kerekeim mögött, ahogy elhaladtam a Veronicáékhoz vezető lehajtónál, és anélkül, hogy tudtam volna, miért, továbbhajtottam Anya régi telke felé.

Aztán megláttam.

Egy poros szedán parkolt a bozótos mellett, az elhagyatott agyagbánya közelében. Ajtók nyitva. Senki sincs a közelben.

A szívem úgy kalapálni kezdett, hogy a motor túloldalán is hallottam. Belerúgtam a fékbe, kiugrottam, és a földet átvágó ásatási árok felé rohantam.

A levegőben forró föld, fenyőnedv és valami savanyú, napsütésben égő szag terjengett.

A telefonom lámpájával belevilágítottam az öt láb mély árokba.

Kihagyta a lélegzetem.

„Anya!”

Clara Vance összegömbölyödve feküdt a porban. Mezítláb. Zúzódásokkal borítva. Törékeny teste